Egy éve, ma az országgyűlési választások voltak. Én éppen ezekben a percekben vitatkoztam a szavazatszámláló társaimmal, az egyik szerencsi szavazókörben egyetlen egy szavazaton.
Akkor már nagyjából kezdett kirajzolódni, hogy nálunk bizony az ellenzék elveszítette a választást, és kezdett beállni nálam a totális sokk.
Azzal vigasztaltam, és tartottam a lelket magamban, hogy a mi körzetünk a kivétel, és mindenhol máshol simán győzött az ellenzék. Aztán elővettem a telefonomat, és láttam, hogy a remény egy szabad, európai demokratikus ország iránt újra elveszett!
Hazaértem, és zokogtam, percekig meg sem tudtam szólalni, csak sírtam! Majd ez után következett a hetekig tartó időszak, amikor próbáltam feldolgozni, hogy mi is történt! Gondolom ezzel sokan így voltunk!

Engem ezek a traumák megerősítenek, még jobban elszánom magam, próbálok még többet nyújtani, és nem adom fel! Arra kérek mindenkit, bármennyire is kilátástalan a helyzet, és nem látjuk a fényt az alagút végén, soha ne adjuk fel! Mert ha megadjuk magunkat, és felemelt kézzel, csak némán tűrünk, attól a perctől kezdve a hatalom győzött! Győzött az igazság, az emberség, és leginkább a nép felett, amit soha semmilyen esetben nem szabad hagyni! Kérlek benneteket, gyújtsatok egy gyertyát az otthonotokban, ami most nem az emlékezést, hanem a fényt szimbolizálja. Fényt ezekben a baljós időkben amikor a sötétség az ajtóinkon dübörög! Legyünk mi a világosság, a fény, a forradalom hírnökei! Soha ne adjuk fel a reményt, egy szebb és szabad Magyarországért! 🇭🇺✊🏻